Krízis vagy válság? 4. rész- Vezetői szemmel

A válság már nemcsak kopogtat az ajtón, hanem be is jött. Itt van. A vírus időszak első heteiben különböző piaci szegmensben dolgozó kollégám, barátom arról számolt be, hogy erőteljesen megugrottak az igények a termékeik iránt. Jelentős bevételt generáltak pár hét alatt. Majd ezt követően drasztikusan "esni kezdtek a számaik". Kis és nagyobb cégek egyaránt a 2008-2009-es válsághoz hasonló esettel találták szembe magukat. Különböző megoldások születtek a cégvezetők részéről ennek kezelésére. Munkabér és munkaidő csökkentés átmenetileg, létszámleépítés, fizetés nélküli szabadság és ezek kombinációja. Azt tapasztaltam, pláne a kisebb cégeknél, ahol szorosabb a kollegális viszony, ismeretség, hogy a vezetők igyekeznek minél több kollégának továbbra is munkát biztosítani, de közben szükséges a veszteségek csökkentése is. Több helyen ezzel egy időben, még a béremelések is megvalósultak, csak jóval kisebb mértékben, mint korábban.

A vezetőkre kettős teher hárul. A kiesett bevételek pótlására valamilyen (gyors) megoldást kell találni a kiszámíthatatlan, bizonytalan piaci környezetben és emellett minél több ember munkahelyét megtartani, valamint egyfajta pszichés támogatást is kell(ett) a közvetlen kollégáknak nyújtani. Szóval elég sok aspektusból megvilágítva látják és "érzik" ezt a helyzetet. Mi történik, akkor, amikor egy kolléga mindezek ellenére nem örömmel veszi, és nem azt látja, hogy neki megmaradt a munkahelye, hanem méltatlankodik és ennek hangot is ad? Nagyfokú csalódottság és kiábrándultság mindkét fél részéről.

Vegyük ezt górcső alá. Munkavállaló nem érti, hogy miért kellene hálásnak lenni, hiszen most csökkenték le a munkabérét, pedig ő jönne és dolgozna, nem tehet erről a helyzetről és a havi költségei sem csökkentek. A vezető pedig csalódott, hogy miért nem érti milyen nehézség állt elő és neki milyen sok energiájába az, hogy kisebb veszteség árán ússza meg mindenki ezt a helyzetet.

Konfliktus?! A javából. Kinek van igaza? Mindkettő félnek. Mit lehet tenni, meghallgatni és megérteni a másik szemszögét és álláspontját is. Csak a MEGÉRTÉS és empátia képes feloldani ezt a helyzetet vagy legalábbis segíteni abban, hogy ne mélyüljön el ez a konfliktus. Most minden egyes munkavállalónak és vezetőnek valami miatt nehéz, ezt el kell fogadnunk mindannyiunknak.

Megoldás?! Folytatom...